A kísérletekben használt kagylófajták
Valamennyi a kísérletekben használt fajta elterjedt a magyarországi természetes álló és folyóvizekben.
Amuri (kínai) kagyló - Anodonta woodiana
Nem őshonos, invazív faj a hazánkba mintegy harminc évvel ezelőtt behurcolt kagylófa az amuri kagyló, amelynek példányai a Balaton egyre több helyén fordulnak elő. 2009 nyarán a Keszthelyi-medence egyes területein a kagylónépesség felét már ennek a fajnak az állománya alkotja.
Az őshonos kagylófajoknál ellenállóbb és szélesebb ökológiai tűrőképességű amuri kagyló Magyarország és Európa más tájai után végül a Balatont is meghódította. Ez a legnagyobb puhatestű állat hazánkban, a Tisza vízrendszeréből két kilogrammos példányai is előkerültek már. Egy-egy ilyen méretű példány szűrőképessége elérheti a napi 40 litert.
Az élővizek élővilágára ennek a fajnak az inváziója nem jelent közvetlen veszélyt, de állományának felmérése és ökológiai hatásainak megismerése a közeljövő fontos kutatási feladata.
fotók: blog.libero.it, lintasgayo.co, msn.visitmuve.it, saját felvétel Csongrád 1. tó
Festőkagyló - Unio pictorum
A lemezkopoltyus lágytestűek osztályában az Asiphoniaták rendjének Unionidae családjába tartozó kagylófaj megnyúlt-tojásforma, hasas, finoman csikolt, világos v. gyürüs kagylókkal és világos, leggyakrabban sárgazöld epidermisszel; párhuzamos alsó és felső kagylószegéllyel; igen összenyomott éles főfoggal; éles, hosszui oldalfoggal; hossza 9 cm., magossága 4 cm.; vastagsága 27 cm. Maga az állat vörhenyesbarna, sárgás vagy szürke. Hazánk folyó- és állóvizeiben igen közönséges, kagylóit leggyakrabban festéktartókul használják; de a kicsiszoltakból kis erszényeket s más piperecikkeket is készítenek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
fotók: povestipescaresti.ro, biopix.dk, saját felvétel Csongrád 1. tó
Nagy kosárkagyló - Corbicula fluminea
Ez az eredetileg délkelet-ázsiai kagyló, még az 1980-as években hajók potyautasaként érkezett Észak-Amerikán át Európába. Először Portugáliában és Dél-Franciaországban leltek rá, majd hamarosan a Rajna deltájában is kimutatták jelenlétét. Röviddel ez után az Egyesített Európai Vízi Útvonalakon haladó hajók közvetítésével a Dunában is megjelent. Mára ez a faj a teljes Duna szakaszon elterjedt. A klímaváltozással is összefüggésbe hozható ennek a kagylófajnak az előretörése, ugyanis termofil, azaz a magasabb hőfokot kedveli, így kedvez neki a Duna átlaghőmérsékletének utóbbi évtizedekben tapasztalt növekedése.
fotók: animalspot.net, getshrimp.de, hydra-institute.com
Változékony vándotkagyló - Dreissena polymorpha
A vándorkagyló (Dreissena polymorpha) a kagylók (Bivalvia) osztályának a Veneroida rendjéhez, ezen belül a vándorkagylók (Dreissenidae) családjához tartozó faj. A Fekete-tengerbe torkolló folyókban élt, de az elmúlt 150 évben nyugat felé erősen elterjedt és ma már Közép-Európában szinte mindenhol megtalálható. Eredetileg a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó vízrendszerében őshonos faj, a hajózás révén azonban ma már Európában széles körben elterjedt (inváziós faj). A Dunában és mellékfolyóiban sokfelé gyakori, 1930-as években a Balatonban is elszaporodott, tehát folyók, csatornák, tavak lakója.
Az állat kövekre, fadarabokra vagy más kagylókra és vízi járművekre telepedve él. A vándorkagyló petéket rak, amelyekből - a többi hazai kagylóval ellentétben - szabadon úszó, vízben lebegő életmódú úgynevezett veligera-lárvák (vitorláslárvák) fejlődnek. Ezek a lárvák nagy intenzitással képesek kolonizálni az egyes felületeket. A felnőtt egyedek helyhez kötötté válnak. Lábának mirigye (bisszusz) finom, megszilárduló fonalakat termel, ezekkel szilárdan valamilyen aljzathoz (gerendához, kőhöz, hajófenékhez, más kagyló héjához) tapad.
A Dreissena fajoknak egy egyede naponta kb. 0,1-1,5 liter megszűrésére képes. A filtrációs ráta azonban több tényező hatásától is függ – mint hőmérséklet, szervesanyag tartalom, oxigéntartalom, méreganyag tartalom, áramlási sebesség, vízmélység, méret, életkor –, mely a többi kagylófaj esetében is helytálló megállapítás.
Forrás: Bij de Vaate et al., 2002, Królak et al., 2007, Balogh, 2008
Kép forrása: http://www.bewuchs-atlas.de, saját felvétel Csongrád 1. tó
A Magyarországon előforduló őshonos és megtelepedett kagylófajok
Corbiculidae
Corbicula fluminalis – folyami kosárkagyló
Corbicula fluminea – nagy kosárkagyló
Dreissenidae
Dreissena bugensis – bugi vándorkagyló
Dreissena polymorpha – változékony vándorkagyló
Sphaeriidae
Musculium lacustre – horgasbúbú gömbkagyló
Pisidium amnicum – nagy borsókagyló
Pisidium casertanum – gyakori borsókagyló
Pisidium henslowanum – dudoros borsókagyló
Pisidium milium – pirosas köleskagyló
Pisidium moitessierianum – búbredős borsókagyló
Pisidium nitidum – fényes borsókagyló
Pisidium obtusale – tompa borsókagyló
Pisidium personatum – lapos borsókagyló
Pisidium pseudosphaerium – hamis gömbkagyló
Pisidium pulchellum – pompás borsókagyló
Pisidium subtruncatum – csonka borsókagyló
Pisidium supinum – háromsarkú borsókagyló
Pisidium tenuilineatum – sűrűbarázdás borsókagyló
Sphaerium corneum (nucleus) – hasas gömbkagyló
Sphaerium rivicola – folyami gömbkagyló
Sphaerium solidum – szilárd gömbkagyló
Unionidae
Anodonta anatina (anatina attenuata) – ázsiai tavikagyló
Anodonta cygnea (cygnea solearis) – európai tavikagyló
Pseudanodonta complanata – lapos tavikagyló
Sinanodonta woodiana – kínai tavikagyló
Unio crassus (crassus cytherea, c. albensis, c. ondovensis) – tompa folyamkagyló
Unio pictorum – édesvízi festőkagyló
Unio pictorum latirostris – csúcsos édesvízi festőkagyló
Unio pictorum tisianus – déli édesvízi festőkagyló
Unio tumidus (tumidus zelebori) – hegyes folyamkagyló